Maria Grusch, geb. Frank
e-mail: grusch.herbert@aon.at

A kezdet 1947-ben volt, amikor én tizenkét éves voltam, tagja a Tullni Sportegyesületnek. Ilona Peuker ebben az intézményben tanított minket ritmikus gimnasztikára és akrobatikára - így nevezték akkoriban a magas színvonalú talajtornát. O volt az edzonk, aki törékeny, táncos gimnasztikát tanított nekünk. Megmutatta a kéz- és lábmozdulatok tökéletesen esztétikus formáját, és ezzel közvetítette számunkra az ehhez tartozó érzést is. Nekünk természetes volt, hogy a legegyszerubb mozgásnak is kecsesnek és vonzónak kell lennie. Ezt o maga mutatta meg és mutatta be nekünk. Az akrobatikával kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy volt egy jó tornászokból álló kis csapat, amelyik a nehéz talajtorna-gyakorlatokat igen mozgékonyan adta elo. Büszke voltam és vagyok arra, hogy ennek a csapatnak a tagja lehettem.

Minden eloadáson válogatott zenedarabokra táncoltunk és tornáztunk és Ilona Peuker maga kísért a zongorán. Ezek az eloadások a szó valódi értelmében "élok" voltak.

1949-ben Ilona Peuker Bécsbe ment, hogy ott a Bécsi Sportegyesület szertornász-csapatát kifinomult, elegáns mozgásra tanítsa. A lányok eroteljes tornatudása szép lassan balettesen könnyeddé vált, ami nagy nyereség volt a sportág számára.

1950-ig Ilona Peuker hetente egyszer még eljött Tullnba, hogy ott különbözo korcsoportba tartozó lányoknak edzést tartson. Az alapot a klasszikus balett jelentette. Én 1951-ben és 1952-ben, mint az osztrák ritmikus sportgimnasztika-csapat tagja, Bécsbe utaztam edzésekre, hogy felkészüljünk a hollandiai Hágában tartott 1951-ik évi "Gymnastrade"-re.

Nyolc leány alkotta azt a csapatat, amelynek akkor én tizenhét évesen, mint 7. osztályos gimnáziumi tanuló, a tagja voltam.

1952 júniusában nagyon sokat tréningeztünk és jól felkészültünk a Gymnastrade-re. Csapatunk elso helyezést ért el a ritmikus sportgimnasztikában és a labdás gimnasztikában.

Örvendezve és büszkén tértünk haza Ausztriába. Szép gyozelmet tudhattunk magunkénak. Ez volt az elso Gymnastrade a második világháború után, és nekem személyesen ez volt a legnagyobb sportsikerem. Köszönet érte edzonknek és balettmesterünknek, Ilona Peukernek.

Az edzések még egy rövid ideig folytatódtak Bécsben, egészen 1953-ig, amikor Ilona Peuker végleg elhagyta Ausztriát és kiment Brazíliába.

Örömmel gondolok vissza ezekre a szép idokre, amelyek meghatározóak voltak számomra, és amelyekbol nagyon sokat tanulhattam.