Monika Rödl, Geb. Frank

Nevem Monika Roedl. Osztrák vagyok, Tullnban, egy alsó-ausztriai kisvárosban lakom. Gyermekkoromban Ilona Peuker balettiskolájába jártam. Nehéz idoszak volt, a második világháború után, amikor alig lehetett valamit kapni. De az örömöt és a mozgást senki sem vehette el tolünk. Édesapám, Josef Frank akkoriban az Osztrák Torna- és Sportszövetség tullni elnöke volt és Ilona Peuker ennek az egyesületnek a keretében nyitotta meg gimnasztikai és balettiskoláját.

Természetesen nem volt spicceléshez szükséges balettciponk, hiszen ilyesmi akkor nem létezetett, de mégis nagy élvezettel tanultunk meg minden ugrást, piruettet, kézmozdulatot, testtartást és figurát, ahogy az a klasszikus balettban volt. A szokásos francia kifejezéseket is gyakran használtuk. Minden héten már elore örültünk azoknak az óráknak, melyeket Ilona Peukerrel együtt tölthettünk el. O mindig a tornateremben lévo zongora mellett ült (fogalmam sincs, honnan tudta ezt a zongorát felhajtani, de tény, hogy az ott volt). Szervezés tekintetében egyszeruen utolérhetetlen volt: számára minden ajtó nyitva állt, amikor kedvesen eloadta bármilyen kívánságát.

Ezen a hangszeren játszotta a ritmikus kíséretet minden gyakorlatunkhoz. Különösen jól emlékszem a három gyermekcsoportnak a tullni moziban szülok és barátok számára tartott eloadásaira. Ilona Peukernek ezer és ezer ötlete volt szép melódiákhoz illo táncra és bohóckodásra, és mi gyermekek táncolhattunk, vagy végezhettük az akrobatikus mozgásokat. Ezek az évek ünnepet jelentettek az egész város számára, minden eloadás teltház elott zajlott. A szükséges kosztümöket a gyermekek szülei maguk varrták és készítették el, részben különféle anyagokból és krepp-papírból. Találékonyak voltak és mindenben segítették egymást.

1946-ban és 1947-ben, a hideg téli hónapokban, decembertol februárig nekünk gyermekeknek kellett egy-egy darab fát vinnünk, hogy befuthessünk a tornateremben lévo kályhába, hogy enyhítsünk a nagy hidegen. Akkoriban ilyen nehéz idok jártak, a városi közigazgatás csak késobb tudott tüzeloanyagot a rendelkezésünkre bocsátani.

A nagyok, a felnott lányok csapata 1952-ben Hollandiába utazott, hogy részt vegyen az 1. GYMNASTRADE-en, ahol aztán rögtön elso helyezést ért el. Ez óriási nemzetközi siker volt mind Ilona Peuker, mind a csapat számára.

Egyszeruen csodálatos, felejthetetlen évek voltak ezek számomra.