Emile Jaques (1865 - 1950) Ausztriában született egy olyan családban, amelyik Emile Jaques születése után tíz évvel Genfben telepedett le.

Egy zenei kiadó kérésére 1886-ban nevét Jaques-Dalcroze-ra változtatta, hogy ne lehessen összetéveszteni egy hasonló nevű zenésszel, ismert polkaszerzővel.

Dalcroze, a zenész és komponista, Genfben, Párizsban és Bécsben tanult. 1892 és 1910 között a genfi zenei konzervatóriumban tevékenykedett. Ebben az időszakban adta tanújelét született improvizátori képességeinek és ekkor dolgozta ki híressé vált ritmusképleteit.

Jaques-Dalcroze.

Szokatlan és meglehetősen vitatható formáját alkotta meg a kottaolvasás testmozgás révén történő tanításának.

Merész ötletei nagy kritikai hullámokat vertek a konzervatív Genfben. Tanítványai meztelen lábakkal előadott mozgással fejezték ki magukat; néhányan ebben nem kevesebbet láttak, mint a “dekadencia legdurvább megnyilvánulását”. Így volt ez, amikor 100 évvel ezelőtt a “Jaques lépések”, ahogy akkoriban nevezték, elkezdődtek. Aztán a ritmus a világ összes zeneiskolájában állandó stúdiummá lett.

1910-től kezdve Jaques-Dalcroze Hellerau városában, Drezda közelében folytatta pedagógiai és művészeti kutatásait, ahol két mecénás egy zenei intézményt hozott létre, hogy lehetővé tegyék számára elméleteinek további kidolgozását.

1912-ben és 1913-ban az európai “intelligencia” elfordult tőle, inkább az Adolphe Appia forradalmi koreográfiáin alapuló előadások iránt mutatott érdeklődést. Ennek a korszaknak valódi ikonjai - hogy csak néhányat említsünk - Gyagilev és az orosz balett, Bernard Shaw, Arthur Honegger, Paul Claudel, Stanislawski és Ernest Ansermet voltak, akik részt vettek ezeken az előadásokon, átvették és folytatták azt a gyakorlatot, amely egyesítette magában a zenét és a táncot.

Munkáját hirtelenül szakította meg az Első Világháború kitörése, amikor Jaques-Dalcroze, abbéli meggyőződéséből kiindulva, hogy a militarizmus összeegyeztethetetlen a civilizációval, vezetőként vett részt abban a tiltakozásban, amelyet svájci-francia művészek szerveztek a reimsi katedrális ellen végrehajtott német bombatámadás miatt.

Bezárták a Jaques-Dalcroze Intézetet, amely csak 1915-ben nyitotta meg ismét kapuit köszönhetően annak a dokumentumnak, amelyet a szociális kezdeményezések genfi bizottsága írt alá, hogy őrizzék emlékét és munkáját annak az alkotónak, aki Svájcban a ritmika megteremtője volt.