A magyar nemesi családból származó Véghely Ilona Budapesten született 1915. július 29-én. Peuker Ilona saját hazájában részesült olyan iskolai oktatásban és szakmai képzésben, amelynek segítségével később, mint a ritmikus sportgimnasztika professzora és oktatója érte el kitűzött célját.

A négy éves elemi iskola (1921-1925), majd a nyolc éves középiskola (1925-1933) befejezése után kitüntetéssel érettségizett 1933-ban, ami feljogosította arra, hogy tanulmányait egyetemen vagy egy általa választott más magyarországi felsőoktatási intézményben folytathassa. Ezen privilégium ellenére Ili - ahogyan őt gyermekkora óta nevezték - másképpen választott és a mozgásnak, ennek a kissé távolinak tűnő szenvedélyének szentelte magát.

Dienes Valéria

Szokásos tanulmányai mellett ifjúságának nagy részében 1928 és 1933 között Dienes Valéria újonnan megalakított iskolájában részesült képzésben, ahol táncórákat vett és színpadi előadó-művészetet tanult.

Véghely Ilona négy évig tanult a művészi ritmikus gimnasztika előkészítő iskolájában és három évig (1933-tól 1936-ig) járt olyan tanfolyamra, ahol tánctanári és művészi ritmikus gimnasztika tanári képesítést szerzett. 1936-ban, a magyarországi tanfolyam befejezésekor kapta meg tánc és ritmikus gimnasztikai diplomáját.

Peuker (Véghely), Ilona Dienes Valéria iskolájában szerzett diplomája, 1936.

Véghely Ilona személyes és szakmai életútja kivételes volt, minthogy kortársként élhette meg a korszak egész világon elterjedt esztétikai forradalmát. Ennek a világméretű átalakulásnak a táncra és mozgásra gyakorolt hatása, valamint saját különleges érzékenysége hozta magával, hogy mindebből profitálni tudott és a történések örvénylése során azok formálásában is aktív részt vállalt azáltal, hogy saját tanfolyamot indított el.

Lehetősége volt arra, hogy a 20. század első felének reformokban és újításokban megnyilvánuló nagy átalakulásainak levegőjét magába szívja, és magáévá tegye. A korszak legjobb gondolkozóinak és legfontosabb újítóinak volt tanítványa, és a lehető leghatékonyabb módon értékké tette mindazt, amit elsősorban Európa nyújtott a mozgás és zene területén.

A XIX. és XX. század fordulója az egész világon felkeltette a vágyat az új iránt. Feltámadt az érdeklődés az újdonságok iránt, amelyet a távírás, az elektromosság, a rádió megjelenése, valamint a mozi feltalálását kísérő világméretű lelkesedés váltott ki.

A kommunikáció és az információcsere még soha nem volt ilyen nagymértékű az emberiség történetében. Az ilyen pillanatokat mindig különleges kreativitás és felszabadultság kíséri.

Mint másutt is, a tánc területén is nagy volt a változás és új kérdések merültek fel. A kemény, hideg, jól kiszámított és rugalmatlan mozgás már nem illett bele a modern, technikai és kulturális változásokkal túltelített világba; az egyéni kifejezésmód értékesebb lett, mint a klasszikus és tradicionális tánciskolák gondosan megválasztott technikája. Olyan személyiségek, mint Isadora Duncan, Jaques-Dalcroze, Lábán Rudolf, Ernst Idla és mások határozott változást hoztak a tánc történetében azzal, hogy megalkották és bevezették a táncban a természetes mozgás és ritmikusság gondolatát. (Igen, a ritmikusságét, és nem a ritmusét.)

A szemléletmód változása olyan könnyedséget és spontaneitást adott a mozgásnak, amely addig ismeretlen volt, és amely egyértelműen az éppen elkezdődött új évszázad hatása alatt született meg.

Lábán Rudolf és Ernst Idla.

Peuker Ilona tanítványa volt Jaques-Dalcroze-nak (Hellerau /Németország, 1937), Lábán Rudolfnak (Budapest, 1937) és Rudolf Bodénak (Linz/Ausztria, 1951), részt vett Ernst Idla tanfolyamán (Macolin /Svájc, 1951), valamint a híres Medau iskolának a coburgi Németország/ Hohenfels palotában tartott és Prof. Medau által vezetett tanfolyamán. Ezektől a kiemelkedő újítóktól szerzett átfogó ismereteket a mozgásról, ami lehetőséget adott számára, hogy a megalapítsa saját iskoláját, amelynek a Dalcroze által bevezetett ritmikusság, az Isadora Duncan féle természetes mozgás, valamint a Bode és Idla által megvalósított Ondulantes szolgált alapjául.

A híres Medau iskola, a Hohenfels palota homlokzata, ahol Peuker Ilona
gimnasztikai és tánctanfolyamokat tartott (Coburg, Németország 1952).

Brazíliában már 1953-tól kezdve arra törekedett, hogy megismerje a brazil mozgás fiziológiáját, amely azonnal lelkesedéssel töltötte el. Megismerkedett a brazil vidék táncaival, amelynek mozdulatait és ritmusát azonnal magáévá tette, és amelyek aztán természetes módon jelentek meg koreográfiáiban. Ezt a természetes mozgást értékelte nagyra és tartotta minden hozzáértő Peuker Ilona munkája alappillérének.

Heloisa Frossard
a GUG tornásznőj