Ilona Peuker 1915. július 29-én született Budapesten, Magyarországon (leánykori neve Véghely Ilona) és 1995. február 13-án halt meg Rio de Janeiróban, Brazíliában. Ilona kiváló, sokoldalú, egyéni, művésznő, a ritmikus torna szakértője, professzora specialistája volt.

IIlona Peuker, Magyarorság, 1941

Saját mozdulatművészeti iskolát hozott létre, amit Ritmikus Gimnasztikának neveznek és ezt ö vezette, és terjesztette el Brazíliában. Iskolát teremtett, elsőként indított tanfolyamokat tornásznőknek, tornatanárnőknek, akiknek a természetes mozdulatot, mozgást tanította.

Ilona Peuker, (akkor még Véghely Ilona) 1941-ben akkor még Magyarországon, közölte szüleivel, hogy mozgásművészetet szeretne tanulni és tanítani. Szülei meglepődtek részben, mert nem tudták mi is az tulajdonképpen, részben azért, mert más pályára szánták a több nyelven beszélő, különösen szép lányt.

Nem örültek, a döntésének, de nem akadályozták Ilonát. Ilona e döntés után, Dienes Valériánál tanult. Hamarosan nagy sikerrel indított egy nem hagyományos tánciskolát. A tánciskola 1944-ig az oroszok bejöveteléig működött, de ennek az évnek a végén az egész családnak el kellett hagynia az országot, és Ausztriába kellet menekülni.

1941 július 9, Véghely Ilona és Emil Peuker esküvoje Budapesten, Magyarországon,
egy református templomban. Ilonát édesapja, Véghely Dezso vezeti,
édesanyja, Véghely Erzsébet mögöttük, a ruha uszályát emeli.

Ettol kezdve Véghely Ilona férje, Emil Peuker után osztrák állampolgár lett. Annakidején a feleség köteles volt felvenni esküvo után a férj állampolgárságát, és a sajátjáról le kellett mondania. Így o Ilona Peuker néven lett ismert és elismert. Két gyermekük született Annamária (Anita) Peuker, aki még Budapesten született 1944-ben, és Péter Peuker, aki Bécsben született 1950-ben.

Véghely Ilona az esküvojén 1941. július 9-én, Budapest.

Véghely Ilona, Brazíliában Donna Ilona néven lett ismert. Mielott Rióba jött, dolgozott Magyarországon, Németországban és Ausztriában, ahol a csapatot világbajnokságra, és olimpiára is sikerrel készítette fel.

Ilona Peuker két gyermekével, Annamáriával és Péterrel,
hajóval Rióba érkezeik1953-ban.

O alapította meg az elso brazil Ritmikus Gimnasztikai Csapatot, a Grupo Unido de Ginastas – GUG – 1956-ban, és még ebben az évben beindította elsoként a tornaversenyeket, és a bajnokságokat, nemcsak Rió de Janeiróban, hanem egész Brazília területén.

Pályafutását végigkíséri, az a hihetetlen elhivatottság a harmonikus mozgás, mozdulat muvészi kifejezésére. Növendékei részesülhettek az o különleges koreográfiájának elsajátításában.

Donna Ilona a harmonikus mozdulat muvésze, alkotója volt. Egészen ritka tehetség volt, aki a térben el tudta képzelni a mozdulat megjelenését és ezt koreografálta meg. Növendékeinek megtanította ezeket a különleges tornára emlékezteto, de nem torna, mozdulat sorokat, amelyek nekik rendkívüli élményt jelentettek. Így nemcsak tornászokat formált, hanem igazi embereket. Az o egyik munkamódszere az volt, hogy a saját tapasztalataiból a növendékeinek átadta azt a meggyozodését, hogy a szorgalom, a kötelesség a kitartás mennyire fontos a célok eléréséhez.

Donna Ilona egy nagyon határozott egyéniség volt, de minden lehetoséget megadott a növendékeinek a saját elképzeléseik megmutatására. Értékelte, elfogadta azokat, bíztatta oket, de soha nem távolodott el a mozdulat saját elképzelése általi megjelenítésétol.

Megtanította, bemutatta, hogy a természetes mozdulat irányát sohse lehet büntetlenül megtörni. Bebizonyította, hogy a természetellenes mozdulatsor diszharmonikus, és nem is tudjuk miért, de nem tetszik.

A mozdulatok harmóniájának elsajátítása volt az o muvészetének az egyik lényege. Tornaiskolájában a tornaszereknek külön életük volt. Ezek éltek. A szerek a mintha a testek meghosszabbításai lettek volna, egybeolvadtak a használóikkal. A gyakorlatok alatt gyakran mondta: aludjatok a labdával.

Donna Ilona, mint tanár, mint edzo, és mint koreográfus dolgozott a brazíliai ritmikus sportgimnasztikában 1953-tól, 1975-ig.

Ilona Peuker és férje Emil Peuker Brazíliában, 1973-ban.

1975-ben ugyan befejezte aktív pályafutását, de 1978-1984 között az elnöke volt, és rész vett a Ritmikus Tornasport Bizottság, a Brazil Tornaszövetség, valamint a Nemzetközi Tornaszövetség munkájában. Ebben az idoben volt az elso hivatalos Négykontinens Bajnokság Brazíliában, Federaqoo Internacionale de Gimnastica néven.

Az utolsó hivatalos elfoglaltsága a Tornaszövetségben volt, de soha nem tartotta távol magát növendékeitol. A hozzá legközelebb álló tanítványai óráin rendszeresen jelen volt, és okos ötleteivel mindig segíteni tudta oket a koreográfia kialakításában.

Donna Ilona halála után egy felbecsülhetetlen hagyaték maradt Brazíliának. Ez a hagyaték azoknak, akik vele élhettek és dolgozhattak még sokkal fontosabb.

Ma a brazil ritmikus sportgimnasztika és torna nemzetközileg ismert és elismert. Külön említést érdemel, hogy a ma ezen a területen dolgozó koreográfusok többsége, az o növendékei voltak, vagy a tanítványai növendékei.

Heloisa Frossard
a GUG tornásznoje