Németországban Rudolf Bode (1881 - 1970) értékes újításaival nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a testi kifejezésmód, a testi kifejező erő a test hullámszerű mozgatásával valósuljon meg. A modern gimnasztika kifejezésmódja a legerőteljesebben Bodénál nyilvánult meg, de bizonyos elemei már korábban is feltűntek számos más kezdeményezőnél. Ezek közé tartozott Noverre a XVIII. és Delsarte a XIX. században, majd a XX. században Isadora Duncan az általa bevezetett természetes tánccal, Jaques Dalcroze sajátos ritmikájával, valamint Lábán Rudolf és Mary Wigman a német expresszionizmus kifejezőeszközeivel.

Bode után, akit a modern gimnasztika megteremtőjének tekintenek, jöttek azok, akik folytatták ezt a munkát: Heinrich Medau (a gimnasztikai eszközök bevezetője, akinél elkezdődtek a labda-, kötél-, karika- és tamburingyakorlatok, és aki 1929-ben iskolát alapított Berlinben, hogy ott a tornászok olyan sportágban végezhessenek gyakorlatokat, amelyet ő modern gimnasztikának nevezett el), Hilma Jalkanen és Ernst Idla.